Bemutatkozás

” Társadalmi szinten azt tanuljuk, hogy vágjuk el önmagunkat az érzéseink valóságától.”

/Bessel van der Kolk/

A saját érzéseink igazságát ugyanígy meg tudjuk tanulni, immár felnőttként. Nemcsak azokét az érzésekét, amelyet a jelenben érzünk, hanem azokét is, amelyeket gyerekként átéltünk. Valójában legtöbbször a múltban átélteket ismételjük akaratlanul: elkezdjük magunkat ugyanúgy érezni különböző helyzetekben, például a párunkkal vagy a főnökünkkel, mint gyerekként – védtelennek, tehetetlennek, kiszolgáltatottnak, vagy éppen láthatatlannak.

Sokszor a folyamatos készenlét állapotából szeretnénk kiszabadulni, megélni a biztonságot saját magunkban. Vagy szeretnénk érteni, hogy miért kerülünk újra és újra ugyanazokba a helyzetekbe. Lehet, hogy abban szeretnénk segítséget kapni, hogy hogyan ne vigyük tovább saját traumáinkból, nehéz élettapasztalatainkból származó mintáinkat.

Mindebben segít az önismereti folyamat, annak megtapasztalása, hogy milyen mélyreható változásokat vagyunk képesek véghezvinni önmagunkban és a fontos kapcsolatainkban. 

A bizalom a pszichológus felé nem alapértelmezett és nem is lehet feltétele egy terápiás kapcsolatnak. Az a tapasztalatom, hogy az egyik terápiás kulcs tényező, ha sikerül építeni a bizalom alapjait, és közösen dolgozni az elbizonytalanodásokon.

Mindenkinek egyéni céljai vannak, de talán ugyanarra törekszünk: önbizalomra, a szeretettség érzésére, a biztonságra és a kapcsolódásra.