Bemutatkozás

” Társadalmi szinten azt tanuljuk, hogy vágjuk el önmagunkat az érzéseink valóságától.”

/Bessel van der Kolk/

A saját érzéseink igazságát ugyanígy meg tudjuk tanulni, immár felnőttként. Nemcsak azokét az érzésekét, amelyet a jelenben érzünk, hanem azokét is, amelyeket gyerekként átéltünk. Valójában legtöbbször a múltban átélteket ismételjük akaratlanul: elkezdjük magunkat ugyanúgy érezni különböző helyzetekben, például a párunkkal vagy a főnökünkkel, mint gyerekként – védtelennek, tehetetlennek, vagy éppen láthatatlannak.

Sokszor a folyamatos készenlét állapotából szeretnénk kiszabadulni, megélni a biztonságot saját magunkban. Vagy szeretnénk érteni, hogy miért kerülünk újra és újra ugyanazokba a helyzetekbe. Lehet, hogy abban szeretnénk segítséget kapni, hogy hogyan ne vigyük tovább saját traumáinkból, nehéz élettapasztalatainkból származó mintáinkat.

Mindebben segít az önismereti folyamat, annak megtapasztalása, hogy milyen mélyreható változásokat vagyunk képesek véghezvinni. 

A bizalom a pszichológus felé nem alapértelmezett és nem is lehet feltétele egy terápiás kapcsolatnak. Az a tapasztalatom, hogy az egyik terápiás kulcs tényező, ha sikerül építeni a bizalom alapjait, és közösen dolgozni az elbizonytalanodásokon.

Mindenkinek egyéni céljai vannak, de talán ugyanarra törekszünk: önbizalomra, szeretettség érzésre, biztonságra és kapcsolódásra.